Műtét során a daganat eltávolításával maga a betegség helyileg ugyan megszűnik, de a beavatkozás során az ép szövet egy részét is kiveszik, ez pedig bizonyos mellékhatásokat okozhat. Beszélhetünk a nyaki műtétek és a szájüreg-garat-gége struktúráját megbontó műtétek mellékhatásairól.
Minden olyan beavatkozás, ami ez utóbbi régióban történik, az károsítja a légzésfunkciót, a beszédfunkciót és a nyelésfunkciót. A nyelésfunkció romlása a daganat jelenléte miatt és/vagy a műtét következtében azért következhet be, mert egyrészt a garat-gége struktúrája megváltozik, tehát a védő szerepű struktúrák, mint a gégefedő vagy a hangszalagok helyzete vagy szerkezete megváltozhat, és így nem tudja olyan hatékonyan az algarat a nyelőcső irányába terelni a falatot, mint egy egészséges emberé. A másik ok a beidegzés sérülése. Ez megtörténhet szintén a műtéti beavatkozás vagy a daganat beszűrődése miatt is. Ezeket a funkciókat nyelésterapeuta segítségével lehet javítani, különböző nyelés-manőverek betanításával. A másik fontos dolog, hogy még ha rosszul is működik a nyelésfunkció, a táplálkozásról mindenképpen gondoskodni kell. Ezt a célt szolgálja az ún. nazogasztrikus szonda vagy orrszonda, amit az orron keresztül vezetnek le a gyomorig. Ezzel át lehet hidalni a problémás területet, és így lehetővé válik a táplálkozás. Az orrszondáról tudni kell, hogy lehet tartósan alkalmazni, de nagyon kell figyelni a tisztántartására, és számolni kell azzal is, hogy nem egy kényelmes viselet. Gyomorszonda is beültetésre kerülhet egy rövid beavatkozás során, amikor egy gyomortükrözés keretében kivezetnek egy szondát a gyomron keresztül. Ezt utána a póló alatt el lehet rejteni, és azon keresztül lehet a továbbiakban táplálkozni.
A beszédfunkció is gyakran károsodik a daganat vagy a sebészi terápia miatt. A beszédben nem csak a gége vesz részt, hanem az összes izom, ami a fej-nyaki régióban található. A beszéd javításában beszédterapeuta vagy logopédus tud segíteni. Egy speciális eset az, ha valakinek kiveszik a gégéjét. Gégeeltávolítást követően a beszédrehabilitációnak három útja van. Az egyik a nyelőcső beszéd, amikor a beteg visszanyel valamennyi levegőt, és azt kifelé préselve képes érthető beszédet formázni. A következő opció az elektromos gége vagy műgége használata, melynek során egy elektromos rezonátor segíti a hangképzést azzal, hogy megrezegteti a levegőt a garat űrterében, amit a beteg érthető beszéddé tud formázni. A harmadik és egyben a leggyakrabban alkalmazott megoldási lehetőség a hangprotézis beültetése. Ilyen esetben a gégeeltávolítás során helyezik be a hangprotézist, ami valójában egy szelep a légcső és a nyelőcső felső szakasza között. Ezt a beteg úgy tudja használni, hogy beszívja a levegőt, és, ahogy befogja a lyukat a nyakán, kilélegezve tud a kiáramló levegővel beszédet formázni. A hangprotézis ápolása is nagyon fontos, hiszen ez is képes beszennyeződni, lehet rajta ezáltal akár gombás fertőzés is, ezért a napi szintű tisztítás elengedhetetlen, fél- egyévente pedig cserélni is kell, hiszen ennyi idő alatt elhasználódik az eszköz.
A beavatkozás a légzésfunkciót is károsíthatja, hiszen egyrészt szűkülnek a légutak, másrészt a félrenyelés veszélye is megnő. A problémára megoldást jelent a légcsőmetszés vagy tracheosztóma. Ennek során behelyeznek egy kanült a légcsőbe, amelyen keresztül a levegő könnyen bejut a tüdőbe, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az életminőség szempontjából ez a legrosszabb lehetőség.
A garat-gégeműtétek esetén nem ritka mellékhatás a sipoly vagy fisztula képződése. Ezt enyhébb esetekben nyomókötéssel, súlyosabb esetekben sebészi beavatkozással, a fisztula zárásával lehet megoldani.
A nyaki műtéteknek, például a nyaki nyirokcsomók eltávolításának is lehetnek szövődményei. A leggyakrabban előforduló mellékhatás a bőr érzéketlensége, legtöbbször a fül körüli területen. Ez abból adódik, hogy a műtét során szinte minden esetben átvágásra kerülnek azok az idegek, amelyek ellátják a bőrt az érző funkcióval. Ez valamelyest javulhat a műtétet követően, de az eredeti állapot sajnos már nem tud visszaállni. További mellékhatás a nyaki izmokat érintő mozgászavar (például fejforgatásnál), ezen korai mobilizálással lehet javítani a megfelelő fájdalomcsillapítás mellett, gyógytornász segítségével. A váll mozgatásában is léphet fel zavar a XI-es agyideg esetleges sérülése miatt, amely egyébként a fejbiccentő izom és a trapézizom beidegzéséért felelős. Érdemes ehhez is gyógytornász segítségét igénybe venni, nem csak azért, hogy a mozgási zavarokon javíthassunk, hanem azért is, mert ha nem használjuk az izmot, akkor az elkezd sorvadni, így beszűkül a mozgástartománya, és egy állandó vállfájdalom is kialakulhat.
Ritkán előfordulhat még nyirokcsorgás, hiszen a nagy nyirokerek a nyak két oldalán, főleg a bal oldalon folynak be a fő visszérbe, amely a vénás vért szállítja a szívbe. Mellékhatásként említhető még az arc és/vagy a nyak duzzanata, mivel azáltal, hogy a nyirokcsomók eltávolításra kerültek, a nyirokelfolyás megváltozik. A duzzanat néhány hónappal a műtét után általában normalizálódik, ha ez nem történik meg, akkor érdemes nyirokmasszőr segítségét kérni. Előfordulhat még sebgyógyulási zavar, amelyet enyhe esetben nyomókötéssel, illetve speciális kötésekkel, súlyosabb esetben műtéttel lehet orvosolni.
A kemoterápiát a betegek ciklusokban kapják, vagyis bizonyos időszakban megkapja az érintett a kezelést, utána következik egy pihenő fázis. Ez azért nagyon fontos, hogy a kezelés okozta mellékhatásokat a szervezet ki tudja heverni, és fel tudjon készülni a következő kezelési ciklusra.
Léteznek olyan kezelések, amelyek egynaposak, és utána 6 nap pihenő van, és vannak olyanok, amelyek három hetesek. Ezeket 4-5 napig kapják a betegek, és utána két hét pihenő következik.
Az, hogy a gyógyszer hatékony-e vagy nem, annak a megítélése fizikális és képalkotó vizsgálatok alapján történik. Bizonyos időközönként ezeket el kell végezni. Ha az ellenőrző vizsgálatok azt mutatják, hogy a kezelés hatékony, akkor ezzel kell folytatni, egészen addig, amíg a mellékhatások, illetve a protokoll ezt engedi. Ha pedig nem hatásos, akkor váltani kell másik kezelésre.
Mellékhatása nagyjából minden kezelésnek van, az a kérdés, hogy erre a beteg mennyire készül fel, illetve, hogy egy adott mellékhatás mennyire intenzíven jelentkezik.
Általánosságban gyengeség, fáradtság jelentkezik. Hajhullásra ebben a betegségcsoportban ritkán lehet készülni, de előre jelezni fogják az orvosok. Minden kezelést megelőzően, illetve utána is vérvétel szükséges, így tudják ellenőrizni a máj- és vesefunkciós értékeket, a vérképző szervek hatékonyságát, és szükség esetén tudnak reagálni.
Amit biztosan lehet még kezelni, az a hányinger, hányás. Ha lázas állapot lép fel, akkor azonnal szólni kell, mert ez az immunrendszer gyengülését jelezheti, és ha a laborparaméterek ezt alátámasztják, akkor kórházi bentfekvést fognak elrendelni.
Amit fontos kihangsúlyozni, hogy amelyik kezelés mellékhatásokat okoz, azt folytatni kell, egészen addig, ameddig ezek kordában tarthatók.
A terápia mellékhatásait feloszthatjuk aszerint is, hogy rövid- vagy hosszútávon kell velük számolni. A rövidtávú mellékhatások a fáradtság, hányinger, hányás, rossz közérzet, hajhullás, ami általában visszanő, ezeket rövidtávon kell kezelni.
A kezelések másrészről lehetnek szív-, máj- és vese-toxikusak. Ezek hosszabb időre is megmaradhatnak, ekkor felmerülhet a kezelés abbahagyása. Jó tudni, hogy általában platinaszer-alapú kezeléseket alkalmaznak fej-nyaki daganattal érintettek esetében általában maradandó a szerek hallást károsító és fülzúgást serkentő hatása.
A célzott terápiák mellékhatásai különböznek a kemoterápia okozta mellékhatásoktól. Fontos tudni, hogy a mellékhatások csökkentése gyógyszerekkel lehetséges, ami további mellékhatásokat eredményezhet, azonban ezekben az esetekben ezek elkerülhetetlenek.
Az első és legfontosabb mellékhatás, amelynek a jelenléte gyakran tapasztalható, az a bőr aknés, pattanásos, gyulladásos jellegű kiütései. Ezek fordulnak elő a leggyakrabban, és ezek azok, amelyek a leglátványosabbak. Szerencsére van lehetőség ezeknek a kezelésére, legtöbb esetben valamilyen lokálisan alkalmazható krém, illetve gyulladáscsökkentő segítséget nyújthat. Gyakran ezek a krémek szteroidot, illetve antibiotikumot tartalmaznak. Ez a két gyulladáscsökkentő hatóanyag együttesen segíthet a mellékhatások csökkentésében vagy akár azok eltüntetésében.
Bizonyos esetekben azonban ezek a tünetek egészen súlyosak is lehetnek, amikor egy egészen vörös, gyulladt arc, mellkas, hát jelentkezhet a kezelés során. Ezek kezelésére leggyakrabban egy egyszerű, szájon át szedhető antibiotikumot alkalmaznak, amely napi kétszeri szedéssel eltünteti a mellékhatásokat. A legtöbb esetben ezekből sajnos maradhatnak vissza bőrelszíneződések, de ezekre is van segítség. Az is előfordulhat, hogy bőrgyógyászhoz kell fordulni.
Célzott kezelések során mellékhatásként gyakran jelentkezhet még hasmenés, ami a legtöbb esetben viszonylag enyhe, nagyon jól kezelhető. Ez a fajta hasmenés általában más típusú, mint amilyet megszokhattunk például ételfertőzések vagy gyomorrontás miatt. A kezelése fontos, hiszen súlyos következményekhez is vezethet, kiszáradás alakulhat ki. Ezért oda kell figyelni, hogy a bevitt folyadék mennyisége hasmenés esetén a megszokotthoz képest is nagyobb mennyiségű legyen. Legtöbbször a patikában, recept nélkül kapható hasfogó készítményekkel jelentősen mérsékelhetők a tünetek. Abban az esetben, ha a hasmenés fokozódik, akár szünetet is lehet tartani a terápiában, illetve dóziscsökkentésre is szükség lehet.
A hasmenés mérséklésére az alkalmazott gyógyszereken kívül különböző diétás megfontolásokkal is segíthetünk. Ez kérhető például a klinikai dietetikustól is. Mivel ez a fajta hasmenés általában nem valamilyen kórokozó túlszaporodásából adódik, ezért nagyon oda kell figyelni arra, hogy semmiképpen ne szorítsuk meg a kalóriabevitelt, megfelelő mennyiségű fehérjét, szénhidrátot fogyasszunk. A dietetikus abban is segíthet, hogy milyen étrendkiegészítőt alkalmazzunk.
Léteznek olyan, receptre kapható, por formájú étrendkiegészítők, amelyek segíthetnek a bélnyálkahártya helyreállításában, illetve a hasmenés mérséklésében. Ezek általában nem kifejezetten jó ízűek, de fontos, hogy szükség esetén alkalmazzuk ezeket is, hiszen ezzel jelentős javulást érhetünk el.
Célzott terápiás készítménynek nevezünk még néhány, molekuláris alapon alkalmazható, tablettás készítményt is. Fej-nyaki daganatok esetén viszonylag ritkán kerül sor ezen készítmények alkalmazására, azonban ezekben az esetekben is oda kell figyelni a különleges mellékhatásokra. Ezek a készítmények általában viszonylag újak, ezért a mellékhatásaik nem 100%-ban ismertek, így minden esetben konzultálni kell az orvossal, ha bármilyen mellékhatásnak vélt tünetet, rosszullétet tapasztalunk. Néhány esetben előfordulhat, hogy akár kórházi tartózkodásra, a kezelés felfüggesztésére vagy a dózis módosítására is szükség lehet.
Nagyon ritkán előfordulhat az, hogy a célzott terápiás készítmény alkalmazása mellett különböző laboratóriumi, vérvételi eltéréseket tapasztalnak. Ez a leggyakrabban a májenzimek emelkedésében mutatkozik meg, igaz, rendkívül ritkán. Adott esetben a terápia felfüggesztésére is szükség lehet, ha egy bizonyos szintet elér a májenzimek emelkedése. A felfüggesztéssel általában normalizálódnak az enzimszintek. Amikor visszakerülnek a normál tartományba, a kezelés folytatható.
A fej-nyaki daganatok esetében is egyre többször alkalmaznak immunterápiákat, illetve ezek kombinációját. Az immunterápiás készítmények mellékhatásai szintén eltérnek a kemoterápiás készítmények mellékhatásaitól. Fontos megjegyezni, hogy az immunterápia nem egyenlő az immunerősítéssel. Ez sokszor tévhitként szerepel a köztudatban, pedig az immunterápia egy szigorúan ellenőrzött onkológiai készítmény, amely mellékhatásokat okozhat. Ezek a legtöbb esetben jól kezelhetőek, viszont előfordulhat, hogy adott esetben akár a terápia megszakítása vagy dózismódosítás is szükséges lehet.
Az immunterápiák mellékhatásainak négy nagy csoportja van: bőr-, máj-, vastagbél- és ideg- illetve endokrin eredetű mellékhatások.
A bőrön viszonylag ritkán jelentkeznek mellékhatások, azonban ezek súlyosak is lehetnek, különböző piros foltos kiütések jelentkezhetnek a kezelés folyamán, ami akár súlyos, ún. toxikodermává is alakulhat. Abban az esetben, ha a bőrödön valamilyen szokatlan eltérést észlesz, mindenképp konzultálj a kezelőorvosoddal, ő fogja eldönteni, hogy szükséges-e további, esetleg gyógyszeres kezelés.
A következő nagy mellékhatás-csoportba a máj eltérései tartoznak. Az immunterápiás készítmények alkalmazása során előfordulhatnak a májban eltérések, hiszen a készítmények legtöbbször e szerven keresztül kerülnek lebontásra. Előfordulhat a májenzimek szintjének emelkedése, ami akár a máj gyulladására is utalhat. Az emelkedés során vannak olyan eltérések, amelyek a máj gyulladására utalhatnak, ebben az esetben azonnal le kell állítani az immunterápiás készítmény adását, és meg kell vizsgálni a szünetben, hogy a kezelés nélkül helyreállnak-e az értékek. Ha ez megtörténik, akkor további beavatkozásra nincs szükség, ha azonban nem változnak az értékek, akkor többféle lehetőség van. Mindenképpen jelezni kell az orvosnak, ha szokatlan hasi fájdalmat észlelünk.
A következő nagy csoport a vastagbelet illetve a belet érintő mellékhatások. Előfordulhat ugyanis autoimmun colitis (bélgyulladás), vagy ennek a fellángolása, akkor is, ha korábban ez nem volt ismert. Ennek a legfőbb jele a hasmenés, ezt mindig jelezni kell a kezelőorvosnak, mert a hátterében többféle eltérés is állhat. Az ilyen esetben tapasztalt hasmenés egy súlyos, vizes, nem megállítható hasmenés. Ilyenkor azonnal fel kell függeszteni a terápiát, és a kiszáradás elkerülése érdekében lehetséges, hogy infúziós kezelésre vagy kórházi tartózkodásra lesz szükség. Lehetnek enyhébb esetek is, nem feltétlenül jelentkezik minden esetben ilyen súlyos tünetekkel a vastagbél gyulladása, előfordul, hogy napi 2-3 alkalommal lesz több a széklet mennyisége. Ha napi nem több mint négy székletről van szó, akkor a kezelésnek a felfüggesztése nem szükséges, biztonságosan folytatható, és valamilyen szájon át szedhető, patikában kapható készítménnyel lehet a tüneteket enyhíteni. Ha felmerül a gyulladás gyanúja, azt vastagbéltükrözéssel lehet biztosan megerősíteni vagy kizárni. Ha a gyulladás igazolódik, akkor gyulladáscsökkentő kezelésre van szükség. Bizonyos esetekben lehet, hogy elég egy szteroidos kezelés, azonban ritkán, súlyos esetben előfordulhat, hogy a gyulladásos vastagbél betegségekben ismert, valamilyen immunterápiáskészítmény alkalmazása szükséges. Ezek különböznek azoktól az immunterápiás készítményektől, amelyeket a daganatos betegségek kezelésében alkalmaznak. Ezek hatására a mellékhatások legtöbb esetben mérséklődnek vagy teljesen meg is szűnnek, ebben az esetben folytatható az eredeti kezelés. Előfordulhat azonban, hogy terápiát kel váltani.
Az utolsó nagy mellékhatás-csoport, amely alattomosan, tünetmentesen jelentkezik, az az idegrendszeri vagy endokrin mellékhatások csoportja. Leggyakrabban az endokrin mellékhatásokkal találkozhatunk, amelyeket laboreltérések által lehet észrevenni. A leggyakoribb ezek közük a pajzsmirigy gyulladása, illetve a pajzsmirigy funkciójának a romlása. Ha a pajzsmirigy hormonokban eltérést tapasztalnak, a legtöbb esetben elegendő hormonpótlás, vagy hormongátló készítmény alkalmazása.
Ebbe a csoportba tartozik egy ritka, viszont igen súlyos mellékhatás: az agyalapi mirigy gyulladása. Általában tünetszegény, vagy ha van is tünete az nagyon általános, például fáradékonyság, fejfájás gyengeség, szédülés, rosszullét. Ezek a tünetek nagyon gyakoriak, a legtöbb betegség esetén találkozhatunk velük. Ha felmerül a gyanú a hipofízis gyulladására (vagyis a hipofizitiszre), akkor különböző egyéb vizsgálatokra van szükség, például egy különleges vérvételre, amely a hormonokat vizsgálja, vagy egy koponya MR-re. Szerencsére ez a mellékhatás rendkívül ritkán fordul elő, de nagyon fontos, hogy időben felismerésre kerüljön, hiszen súlyos és életveszélyes.
A fej-nyaki daganatok kezelésének egyik alappillére mind a korai mind a lokálisan vagy regionálisan előrehaladott stádiumokban a sugárterápia. Előrehaladott állapotban kemoterápiával kombinálva adják a kezelést.
A sugárterápia szelektivitása nem 100%-os, ez azt jelenti, hogy azon túl, hogy főleg a daganatos sejteket pusztítja, sajnos az egészséges sejteket is károsítja, főleg azokat, amelyek gyorsan szaporodnak.
A sugárterápiának vannak korai vagy akut mellékhatásai, és vannak krónikus vagy elhúzódó mellékhatásai is. Tipikus korai mellékhatás a nyálkahártya gyulladása (mucositis), illetve a bőrpír, a bőr gyulladásának megjelenése. Ezek általában a terápia harmadik hetében jelentkeznek, és általában a kezelést követően nagyjából hat hétig tartanak.
A mucositis vagy nyálkahártya-gyulladás a tünete a nyelés jelentős romlása, fájdalmassá válása. A betegek egy részénél ez nem olyan fokú, hogy nehezítse a táplálékbevitelt, de sajnos a betegek egy részénél igen. Ahogy a terápia folytatódik, az állapot egyre romlik. Ennek oka egyrészt maga a nyálkahártya károsodása, másrészt a nyálkahártyán kialakuló fertőzés, amely lehet bakteriális vagy gombás eredetű is. Hozzá kell tenni, hogy azáltal, hogy a nyelés romlik, nehezebbé válik a táplálékbevitel, így a beteg elkezd fogyni. Ez nem jó a sugárkezelés szempontjából, mert a jelentős testtömeg vesztés miatt megváltoznak azok a területek, amelyre a sugárdózist leadják. Ilyen esetben újra kell tervezni a sugárkezelést. Másrészről a fogyással az immunrendszer teljesítménye is romlik. Ezért ilyenkor nagyon fontos a gyulladás mérséklése, a fájdalom csillapítása, és a megfelelő táplálásterápia alkalmazása.
Fokozni kell a folyadékbevitelt, és különböző készítményekkel fertőtleníteni kell a nyálkahártyát, illetve a kialakult fertőzést meg kell szüntetni. Ha fehér lepedék keletkezik a nyálkahártyán, akkor gombaellenes készítményt is alkalmazni kell.
A sugárterápia hosszútávú mellékhatásai közül talán a leggyakoribb a pajzsmirigy alulműködés. Ezért nagyon fontos a sugárkezelést követően, hogy ellenőrizzék pajzsmirigy hormonszintjét is (TSH). Azáltal, hogy a sugármezőbe nagyon gyakran beleesik az igen sugárérzékeny pajzsmirigy is, romolhat a funkciója. Amennyiben azt észlelik a kontrollvizsgálatok során, hogy a TSH jelentősen megemelkedik, akkor endokrinológus szakorvossal is szükséges konzultálni.
További gyakran tapasztalt mellékhatás az ízérzészavar. Ez szintén hosszan tartó mellékhatás, a betegek nagy részénél kb. egy évig tart, de előfordulhat, hogy hosszabb ideig fennáll. Ezt sajnos nem lehet kezelni, bár lehet alkalmazni különféle ideg-regenerációt segítő készítményeket vitaminokat, de alapvetően meg kell várni, amíg a szervezet visszaáll a normális működésére.
Szintén gyakori mellékhatás a szájszárazság. Azáltal, hogy a sugármezőbe beleesik a három pár nagy nyálmirigy (a fültőmirigy, az állkapocs alatti illetve a nyelv alatti nyálmirigy), valamint számos kisebb is, ha egy bizonyos dózis felett éri őket a sugárkezelés, akkor a funkciójuk leáll, és nem termelnek elegendő nyálat. Segíthet a sok folyadék fogyasztása, másrészt léteznek olyan készítmények, pl. műnyál, amelyek picit tudnak javítani az állapoton, de ezek sem tudják visszaállítani a normális nyáltermelést. Ez általában a kezelést követő 1-1,5 év múlva javul jelentősen.
Amiről nagyon fontos beszélni, az a fogak állapota. A sugárkezelés jelentősen ronthatja a fogszuvasodás mértékét, illetve abban az esetben, ha az állcsont egy része szabaddá válik, akkor az jelentősen növeli az ún. oszteoradionekrózis, tehát az állcsont-elhalás kockázatát. Fontos, hogy a sugárterápia előtt legalább két héttel a rossz fogakat kezeljék. Fontos a fogászati higiénia fenntartása is a terápia alatt is. Ez jelent napi 3-4 fogmosást és magas fluortartalmú készítmények használatát.
További hosszú távú mellékhatás a szájnyitási nehezítettség vagy szájzár (trismus). Ezt tulajdonképpen az állkapocs ízület nyitóizmainak a hegesedése okozza, tornáztatással lehet enyhíteni. Léteznek továbbá sebészi vagy nem sebészi megoldások is, amelyekkel javítható a szájnyitás.